festmény

hónapok óta dolgoztam rajta,
még ki se száradt a vásznon a festék,
egy unatkozó délutánon rátenyereltél,
és most törölgeted maszatos kezed
a nadrágodba, bosszankodsz, hogy nem jön le,

marad a festékben a meggondolatlan mozdulat,
éjszakáink harsánysága, tenyered melege,
az acetonos víz, veszélyes örvény a lefolyóban,

fuccs vége,
a semmi végleg benyeli az egészet,
monoton vízcsobogásban oldva,

ujjaim labirintusvonalaiban pedig marad a kép,
üres óráimban, jobb híján, megfestem a szivárványt,
aztán visszatörlöm egyenként minden színét.

Pénelopé avantgard,

ha mégis egyszer elkészülne a képem,
megkérem az isteneket,
sorsolják ki köztetek a színpompás jelenséget,
mielőtt rajtam maradna végleg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-22 21:06:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-22 21:06:25