Repeszdarabok


(Ihlet)

a festőknek lefesthetetlen
az íróknak leírhatatlan
a zenésznek lekottázhatatlan
nekünk elmondhatatlan

(Igazság)

az igazság?
mindig más-
egy hátárafordított lábanélküli
bogár istenhozzádköszönése

(Két világ közt)

két világ közt hezitálunk
innen oda
onnan ide
vágyunk

(Időzített veszedelem)

két nem létező kéz szorítja egymást
ne engedj el ujjak és ne hagyj itt csuklók
már nem lehet gondolatok
már nem lehet szavak

(Reggel)

mindenétől megfosztott papírlap
semmi tudás semmi külvilág
semmi bánatszomorú csak a
világot világgá tevő fény

(Mikor néztem égre?)

mikor néztem égre
véraláfutásos volt
és sebes a madaraktól
némán tűrt

(Beszélgetések)

már négy órája ülünk itt
elkerülnek minket
rémisztőbbek vagyunk az iszonynál
egymásba itatjuk tekintetünket

(Esti csillagok)

tönkretett éjzamat
minden szerelem
szeplőtlen foganás
hiszem nem hiszem

(Augusztus)

a forró pocsolyában
lemosott földkoszos kéz
arcon végighúzott
szántásnyomai

(Tavasz)

egy nőben elpusztulni
ahogy a legfájdalmasabb
szilánkokra törni
feltámaszthatatlanul

(Vízparton)

állok szememet elfedem
csak a víz zubog
az most az egyetlen a világon
én se vagyok tán se hiányom

(Idegesség)

másodpercmutatóját nem
találó óra testem
megy mégis áll
-gondolatokkal megmenthető részegség

(Mért bántanál)

hiszen árvább vagyok a gyereknél
gyengébb az öregnél
vétlenebb a szentnél
eltaszíthatatlanul tornyosodom ökleid előtt

(Mindig ilyen)

dermesztő tömeg
az ég a pocsolyát
a pocsolya az eget
visszatükrözi

(Visszanéző)

ülünk
te ami benned
én ami bennem
közös néma lincselés

(Seb)

csak ha rád nézek akkor fájsz
azokban a pillanatokban
mikor másra gondolok
mintha nem is lennél

(Sorsunk)

néha összeérünk
keresztezzük egymást
kört majd gúlát alkotunk
vagy végtelenbe futó párhuzamot

(Tenyér és ököl)

tenyeremmel simítok
öklömmel méginkább
válassz
melyik fáj leginkább

(Egyedül)

a legelhagyatottabb pillanatban
kezemre hajtani fejem
és hallgatni szívverésem
mintha titkokat sugdosna halkan

(Szeretném)

szeretném mit az ember nem is kívánhat
beteljesülni rég elhantolt vágyat
majd megfeszítődni és szétmállani
a jóság szigonyszúrásain

(Hűség)

ki tudja hány felől?
ki tudja merre?
semmi, annyi
hiányzó sorvég






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Hangzók (Lánctánc Antológia, 2003)
Kiadó: -