Botorkált
Kereszteződéshez tart a lábam.
Az erdő csalfa ipszilonba ért.
Mennyi vonzó, izgatott talány van
Két bevöröslő látóhatárban,
De csak egyikük hozhat várt babért.
Érzések helyett, most szemem vezet.
Merre visz vajon az esztétika?
Két út, kis hazugság - szemenszedett:
Egyikük zöldebb fényben tetszeleg.
Megtéveszteni mi volna oka?
Ó jaj, megrázkódva lombkoronák,
Útjaim sárgás avar nyelte el.
Honnan indultam, s jutok-e tovább?
Száz üdvös ág nyújt újabb parolát,
De egyre messzebb és messzebb terel.
Ha egyszer egy ősz meséjét hallod,
Ki haladva ugyan, eltévedett
Ott, hol az út ipszilonba hajlott,
Bár választható volt még a bal-jobb,
A járatlanon járt-kelt. Lépkedett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-09 23:49:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-09 23:49:06
