Második felvonás a Toldiért

Második. Nem az első, az kit érdekel.
Egyszer hibázhat minden ember.
De ez már a második.
Másodszorra is egy nemzet rimánkodik.

Egy nemzet, amely szabadnak született.
Európában (a demokrácia bölcsőjében)
Hazát is keresett.

Keresett és talált,
De magával hozott egy ragályt.
Olyat melytől gyenge már,
Meghal a kismadár.
Kicsi, mert azzá lett.
Korábban nagy volt
Szárnya szelte a felleget.

Bal volt a nép haragja,
Jobbja pedig az igazság hangja.
Lábaival pallost tartott,
Azzal védte a Hont.

S minthogy idehaza pajzsa és kardja
Még a gondolatnak sincs,
Magadra maradtál, hát magadra tekints.
Ahol a hatalom csak ücsörög a korrupció szemétdombján,
És a nép utolsó mentsvára romokban áll,
Ki fog segíteni Neked árva kismadár?

Ki ment meg minket?
Ki lesz oly nagy a Nemzetben,
Hogy a Nemzet Nagyjaitól  megvédjen?
Ki rebbent fel minden fátylat a józanész szemei elől?
És ki lesz az, kinek szavára minden eldől?

És én vajon hogyan végzem?
Magamat türtőztessem most,
Amikor mindenkinek a szava elakad?
Amikor a hülyeség utat talál,
És százezer fülből engem kizár?
Mikor mindenki bólogat,
Mert mást már nem szabad?

Nem ezt nem hagyom!
A toll lesz vértem,
S papír a fegyverem!
Nem nyugodhat egyetlen lélek sem,
Mikor Mária Teréziát tiporják porba!
Kérem!
Uraim én nem politizálok,
Csak 20 éves fejjel tisztán látok.

Nem buzdítok senkit a hatalom ellen,
Csupán végigkopogtatok minden ajtót.
Mert amíg szavam szabad,
Elmondok minden jót.

Persze rosszat is, mert akad.
Elmondom, hogy
A szégyenfolt másikat takart.
Keresetlen szavaimmal keresek most embert,
Hogy lehet, hogy
Nem találok, éppen hogy csak egyet?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-22 15:02:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-22 15:02:02