INDIÁN MESE

régen volt mikor még nem ketyegtek az órák
nem kongattak misére naplementekor
nem számolták a ki- és belégzéseket
szóval olyan rég hogy még
Medve s Holló törzs sem létezett
mert medveléptű volt még az Ember
és hollószemekkel bámult a világra

tanácskozni gyűltek mind a lények
kiknek nevei a feledés kútjába hulltak
hogy eldöntsék mi tehetné
még tökéletesebbé szeretett teremtményüket
a hollószeműt és medveléptűt
mielőtt égi küldetését
földi hivatásként teljesítené

s mert eszes volt az Ember
s nem tűrt már parancsot
hellyel kínálták a Nagy Szellem sátrában
és sokáig piszkálták némán a parazsat
majd tisztelettel megkérdezték
mi volna utolsó kívánsága mielőtt pipáját
egy újfajta keverékkel megtömik

és így szólt akkor az Ember
a medveléptű és hollószemű
drága teremtőim könyörüljetek rajtam
ne küldjetek ismerőst az ismeretlenbe
ne spóroljatok a felejtés füvével
ne gondoljátok hogy tanácsaitokra
szomjazom majd a hosszú úton

a te akaratod a mi akaratunk
szóltak a teremtők majd így folytatták
ha tényleg magányra vágysz
ha tükrödből száműzni kívánsz minket
búcsúzz el szemeidtől
a végtagjaidban lüktető erőtől
s vakon botladozva vágj az útnak

megtömték hát a pipát hosszan izzították
mígnem akkora füstfelhő támadt  
a sátorban hogy a teremtők
krákogni és morgolódni kezdtek
a félhomályból pedig előtűnt
két újszülött szellem a krákogó Holló
és a morgolódó Medve

íme a testvéreid szóltak a teremtők
látásod és erőd kik a földi létben
majd távoli társak lesznek
s ha odalent magányod elviselhetetlen
lélegezd be mélyen az emlékezés füstjét
hogy medvék erejével bírj
és hollók szemével nézhess

de mert a magára maradt Ember
gyengének és gyámoltalannak találtatott
két testvére alászállt az égből
sebes szárnyakon mérföldes léptekkel
deríteni fel az árnyékbirodalmat
hol a sokasodás csillapíthatatlan
éhségében önnönmagát falja föl

mikor a megállíthatatlan növekedés
már zöldre festette a hegyeket
és a büszkeség is agancsot növesztett
a Medve és a Holló nekivágtak
a végeláthatatlan útvesztőnek
hogy versenyre keljenek
az ügyességgel és a gyorsasággal

az erő és a látás azóta együtt vadásznak
egyikük mérföldes léptekkel dülöngél
másikuk magasban körözve kémlel
s hol Holló ad jelt a támadásra
ott nem hálátlan osztozkodáskor a Medve
mert ez az ő táncuk ez az ő létezésük
így idomítják céljaikhoz a világot

mikor az Ember már elég bátor volt
hogy a mindentudás világosságából
a felejtés homályába lépjen
testvéreitől tanult meg újra élni
s ha ma emlékezés füstjébe mártja arcát
visszatér az erő elgyötört szívébe
látása célt és utakat teremt






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-23 06:52:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-23 06:52:54