Kiáltok
Olykor egyedül állok, s ha kell, kiáltok.
Kiáltok fűnek, kiáltok fának,
S kiáltok nektek, csak hallgassátok.
Kiáltok erdőnek, mezőnek, hogy
Valakit szeretek, s ha velem vagy
Gyakrabban nevetek.
De olykor kiáltok, mert félek.
Tudom, nem lehetsz mindig velem,
De remélek.
Hisz tudd meg a legnagyobb ellenség
A kétely, mely a gonosz kezével ér el.
Ha kell, ha akarod neved EZER év
Múlva is kiáltom.
S Isten adta erőm?
A próbákat? Tudom!
Kiállom!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
