hogy megint üvöltésre kelék

Vezeklés utáni síró rab-szerszám
guillotine néhány ember feje nyakán
szorító kardok a fájsznak oltárán
szívbénító gyógyszerek ágyamnak karfáján

Vezeklés utáni vágy-mező sivatag
poros utcák macskakövén vöröslő hajzuhatag
ezernyi vízesés beivódva elmémbe
hurrikánok, s bennem másoknak kétsége

Azt mondják: érezni én még bizton nem tudok,
mert tizenhét évemmel csak keveset tudok
szörnyű tekintete volt annak, ki mondta
pokol tüze égett hirtelen az arcomban

Vezeklés utáni zene-bona ágacska
énekes madarak sikító dallama
kérészek és szitakötők suhanva röpködnek
bőröm alá bújnak, s belülről emésztnek

Vezeklés utáni töretlen ön-hit
szárnyakra kapnék, de nem engedik
völgyek fölé szállva pedig e vívódó szív-lélek
masírozva rohanna, messzire menekülne

Tán az értelem kapujánál záróra ér
de az érzelmek tengere úgyis nyitva ér
én hozzá menekülök hát, mert kitart mellettem
s majd angyal vár a parton mosolyogva, önfeledten

Kitárja két karját, s azt mondja: "nyugodj meg"
átkarol, és más univerzumba repít el
hol mesék vannak, álomlények, tavasz és béke
hol én vagyok a kis koboldok aprócska hercegnője

Hol aludni is lehet, s nem üvöltve keltenek
hol az első szó nem ily durva az emberhez:
"semmit érő söpredék, irány, a munka vár",
hanem simogatva ébresztnek, s énekelnek is hozzá

Oh, ha lenne ilyen hely, én bizton oda mennék
nem lenne a szívem lomtár, ürítetlen szemét
boldog lennék folyton, nem lenne rossz szavam
verseket sem írnék, hisz nem lenne fájdalmam

Vezeklés utáni vágy-mező sivatag
poros utcák kövén már csak fekete zuhatag
fiolám tartalmában sejtölő vak-méreg
párnám alatt fegyver, na meg tampon, és óvszer

Vezeklés utáni síró rab-szerszám
az élet úgyis megöl, látom rideg fejfám
de álomvilágba fejfám után úgyis eljutok
mert szivárvány-hidat szülnek nekem az angyalok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-28 18:21:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-28 18:31:23