Már csak búsképűek vagyunk,
önmagunkon átszúrt
kardunk miatt nehezen
fordulunk szűk helyeken.
Mivel
nincsen,
nincsen
mivel
továbbmennünk.
Az asztalon lókolbász,
betömött szánk már
szélmalomharcokról
sem mesél,
igazi csatákat pedig,
- mit vér visz előre-
sosem láttunk.
Nekünk oda-vissza
ugyanazt szállítják
vénák és erek,
oda
vissza
nem
mert mindig van
bennünk egy kis Hazai
