Egy vers kell még...

Egy vers kell még, hogy elmondjam
Nektek életem értelmét.
S így tegyek ha eljön a vég:
Ha egyszer elér a halál,
Bátran nézz a szemébe és
tégy úgy mintha erre várnál.
S éld úgy minden napodat,hogy
Soha ne bánd meg azokat.

Megszülettél és felnőttél.
Ez volna a világ rendje?
Gyermek voltál, felnőtt lettél,
Az életed értelmetlen.
Porból lettél, porrá váltál
Megégtél a rút máglyán.
Boszorkányok s eretnekek
Vére izzik és tovaszáll.

Hull az eső és hull a könnyem,
Száll az élet, mint a madár.
Úgy élek, hogy én képzelem
S nem úgy, ahogy akarja más.
Mert úgy is elvisz a halál.
Elragad a messzeségbe,
Lelkem járkál és tovaszáll,
S visszatér, és elmeséli
(Hogy sehol sincsen túlvilág.)

S ha húsod rothad és bomlik
Mindegy ki voltál egykoron,
Tested már úgy sem ismerik.
Életed vagy gazdagságot,
Vagy éppen szegénységet hozott,
Az már régen nem számít,
Az ember egyformán halott,
S teste is egyformán romlott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-28 15:36:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-28 15:36:08