A kék hamis

Feltűnő jelenség volt.
Hosszú, virágokkal illatolt haja a hátán pihent.
Ruháját maga szabhatta:
fodorregiment díszítette két karját, nyakát, térde alját,
de a bőre vitte a prímet.
Kis sárga cipője illett a karcsú bokához.
És a szeme..
Az ilyen tekintet mindig vitát hoz
érzékszerveim csalható táborába.
A látásommal nincs baj, hiszen kék.
Gyönyörűen kék.
Ha tehetném, beleszagolnék ebbe a tiszta színbe.
Nem virág illatára emlékeztet.
Már el is felejtettem, mi volt a kezdet,
de tudod, az a csiklandó kék,
amikor megharapnál egy felleget.
Hát tessék, így lehet íze is.
Kékédes, vagy kesernyésen kék.
A kék hamis.
De ez a szín biztosan finom,
magtalan, puha, omlós, és a nyelvemen marad.
Egy utolsó - nem mersz hozzányúlni - süteménydarab.
Úgy megérinteném.
Talán megtudnám, milyen a mélyen alvó tenger.
Csak ráfeküdnék,
ő végtelen türelemmel terelne haza.
Egy ilyen kék útvesztőben tenyerem viszont eltévedne,
mert nincs a világon annyi önfegyelem, az a vasakarat,
hogy ne akarná a bőr egésze érezni a tapintást.
Milyen kellemesen simogatna vissza egy hasonlóan kék selyem.
Kacér, lassuló mozdulatokkal,
mint ahogy pénzt tartó kéz táncol perselyen,
mielőtt elégedetten beleejt.
Semmit nem veszít varázsából,
pedig most felfelé mozdul, aztán hirtelen lecsukódik,
ahogy pihenni tér a pilla.
Máris hiányzik..
Vajon milyen hangú kék lehet?
Csobogó, vagy dobban?
Vagy mint a trilla,
mikor láthatatlan torok válaszol a lombból?
Ha tarthatnám kezemben,
ringatnám, míg két karomból minden erő elszáll.
Akkor letenném magam mellé,
csak hallgatnám, hogyan dorombol,
és végre nagyon közelről érezném valamennyi kékjét.
Nem szégyellném soha a szót, ha mondaná: Kérj még!
Aztán itt van még meggyszínű szája.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-16 22:36:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-16 22:36:51