Lázálom

Lázálom



Izzadtan ébredek. Számban a rossz álom fanyar ízével. Lázálmom volt, melyből nehéz az ébredés. Bár jobban meggondolva nem is igazi lázálom ez. Csak emlékek. Emlékek melyek mélyen belém ivódtak, és méreg fullánkjukkal fertőzték szívem. Még most is eleven tűzként égetik lelkem.
Villanás
Kicsi vagyok. Most mentem iskolába. Hátra ültetnek, mert a cigánygyerekek hátul ülnek. Igazán még fel sem fogtam de már fájt ott belül valami.
Villanás
Nagyon tetszett a lány. Fiatal szívem minden dobbanásával akartam Őt. Bájos mosoly, igéző szemek, és a tavasz illata mindenütt. Már régóta kerülgettük egymást.
Villanás
Gyönyörű volt az este. A Duna parton sétáltunk, kellemes szél borzolta bőrünk és titkot suttogott fülünkbe. Úgy éreztem, itt az idő és szint vallhatok.
- Nem lehet. - mondta- Te cigány vagy én magyar. Tudom milyenek a cigányok.
Ó drága Isten! Ezek a gyönyörű ajkak hogy formálhatnak ilyen szavakat! Visszanyeltem torkomba tóduló keserűségem, és mosolyogva, megalázott érzéseimmel haza mentem.
Villanás
Már pakolok, takarítok. Mára befejeztük a munkát. Tőlem nem messze két barátom beszélget a tulajdonossal. – Ahhoz képest, hogy cigány elég szépen dolgozik. – Hatol a gyilkos mondat szívembe. Szép dicséret. Köszönöm.
Már ébren vagyok. Lassan indulok a konyhába, hogy a kávé ízével öblítsem le szám keserű ízét. Már ébren vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Faluról, városról, emberekről (Budapest, 2009)
Kiadó: Aposztróf
Feltöltés ideje: 2011-08-12 22:16:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-12 22:16:33