Vegyes rétes

Régi történet ez, évekig keringett.
A medve és a nyúl felrajzolt egy ringet.

Mi történhetett ott? Titok? Hétpecsétes?
A ló halkan nyihog: - Répás-mézes rétes..

Kebelbarátság volt, a süti tépte szét.
Ülj le, elmesélem! - s már nyílt a kerti szék.

- Búcsúztatón történt, felbolydult az erdő.
A csiga kiakadt: ˝Csak egy nagy selejt ő.˝

Maratonra készült, - és itt lett érdekes -
˝Én biz´ leszaladom, majd akkor sértegess!˝

Először ráhagyták, jó, majd holnap, holnap,
de látták edzeni, szarvai lobogtak.

Már biztatták közben, hoztak dobot, sípot.
Pár hét, s mint a villám, úgy húzta a csíkot.

Fejlődött őkelme, feszült a talpizom.
˝Majd, ha hazatérek, bátrabban randizom.˝

Felvirradt a nagy nap, megadták a módot.
Receptek keringtek, étkezési kódok.

Csigamama drága mindenkire főzött,
így fordult hát elő, picit elidőzött,

és két tölteléket, - mit külön illene -
egy nagy rétesbe gyúrt. Ó, erdő szelleme!

Jöttek a vendégek, a tányérok fogytak.
Tam-tam.. Szólt a ritmus - a szemek kopogtak.

S érkezett a medve, (nem rémlik, ki állt ott)
odébbtaszította, s öblöset kiáltott:

- Mi ez, Csigamama? Rosszízű kis tréfa?
Mézes-rétesemben mit keres a répa? -

A nyúl sem volt nyuszi, azonnal támadott:
- Méz a rétesemben? Mik vagyunk? Állatok? -

Bár annakelőtte soha nem volt bajuk,
sőt, barátként éltek, de a szópárbajuk

a vita hevében olyan szintre hágott,
többen felrántották a kalap-kabátot.

Bagoly ült a meggyfán, felszisszent huhogva:
- Mi folyik itt, kérem? Fának fészkes odva!

Mint két hebehurgya, ugrabugráltok itt.
Legyen vetélkedő! Ki eszik több sütit?!

A bíró én leszek, mérték: kalória.
Pár perc alatt eldől, kié a glória. -

Nekiültek gyorsan, megtetszett az ötlet.
Habzsolták a rétest, nagyokat böfögtek.

Nyuszi szemfogáról csak csepegett a méz.
Répát falt a medve, hát nem megáll az ész?

- Hú, milyen csoda ez! - összegzett a bagoly -
Medve se lett rosszul, nyuszi, te se papolj!

Legyen béke, medve! Öleld meg a nyuszit!
Nyúl, te meg ugorj fel, dobj egy medvepuszit!

Egyétek meg együtt az utolsó morzsát,
meg ne lássak többé ilyen buta torzsát! -

Poharak koccantak, megitták a pertut,
s mámorosan várták, hősük milyen kört fut.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-13 09:51:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-13 09:51:24