ÁLom


                                                                           „...Pihenjünk. Az álomba merülőnek
                                                                           Jó dolga van. Megenyhül a robot,
                                                                           Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
                                                                            Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.”
                                                                                               Tóth Árpád - Jó éjszakát


Halkan gyötrődtem éveken át,
Míg nem jött a néma megtisztulás.
A csend fürdőjét elhagyva,
Léptem be,
Sötét, árnyteli zugodba.
Csak démonokat láttam mást nem.
De ami elborzasztott hogy
Démonaidban magamra ismertem.
Gondolkodtam egy hatalmas szikla alatt.
Már azt hittem elfelejtettem minden vágyamat

Olyan voltál mint a hangtalan játék
Egy zsúfolt színpadon.
Te voltál Enkidu én a Gilgames
S harcoltunk egymással,
Bár tudtuk nem érdemes.
Közben szótlanul imádkoztam
Jöjjön már a vízözön!
Legyünk már végre Káin és Ábel,
S ne csak mindig a néma Bábel!


Majd csönd lett.
Csak az óra ketyegése
Törte meg a fülledt halált,
Miközben aludtunk vagy Száz év magányt.
Már azt hittem nincs más: Szép jó éjszakát!

Most, hogy talán ismerlek
Végleg elvesztem.
Minden nap az árnyak
Hazájában ébredtem
Egyszer sem a Golgotán,
A kereszten!

S ha egyszer.. talán...
Sikerül kezed újra megfognom.
Majd Ádámként üvöltöm
Hangtalan, szent tornyunk alatt
Isten...? Versek...? Bolondság...!
Szép jó éjszakát!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.