NA!
. ponttal kezdeni mondatot nagy durrantás,
bár kétségkívül elszáll tőle a sor,
íróval és sztorival együtt,
pontatlanul, ahogy az már bevett dolog:
de legfőbb mégis, repül vele minden,
hogy bumm-nál szele nagyobb,
ősrobbanni „ígyvalaholilyentrendis” és
„olyanretrós” is; szárnyaljunk hát
reflektorban bolygók, „találjuk ki magunk”:
fej farcsonton, here nyakon.
Kellőképp zavarva magunk össze,
lelkek orvosa bogoz, ki okosan
írnak nem istent, egót ír fel,
s oly rituális fürdőt, melyben csekély
a tiszta víz, de meleg, s mi fő,
színén bő a hab.
Használni fejünk másként nagy mulatság,
nyakiglábakat követni vidám robot;
nosza, uccu, fejenállás, vigyázz!
Pattogjon kobak, hogy labda pattog,
szálljon be néző, úgyis szereplő,
s ha poén, le is ütheti legott.
Hogy ki kezdte, arról nem szól fáma,
de hogy profi a márketing, bizonyos,
és távolról az is rémlik,
valahogy így: NA!
S lőn Halogén, Neon és mi egyéb,
debütált a Nagy Megaföldi Só,
kirajzottak szűkült, pici szembogarak,
s megették az egészet. Függönyt, embert, színpadot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-21 16:30:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-21 17:07:16
