Annak a kisfiúnak

Soha úgy lihegést nem utáltam még
Mint apám földi létét nevelőanyámmal rég
Faluhelyen vályogszobában
brutál nagy éjjel
Imában kérve
Istenem, szedd őket végre széjjel
Vidd, vidd... maradjanak álmaim
Felnőttem
maradtak komplexusaim vágyaim

a Nagyok most is hangosan zihálva kefélnek
ez a higgadt nyomor meg
amiben magamra maradva remélek
arra elég
hogy papírra vessem mit partra vetetten
megélhetőnek teremtve learathatok

Ami utánunk marad kölyök
úgy is csak villanás
Titok
Napunkban ott a karc
Időben érkezem







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-22 11:46:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-22 11:46:16