Jeremiád
gyomrom tájt üres, sötét és hideg és
minden, ami bennem van. jaj, boldog
vagyok, jaj, de nagyot hazudok, jaj
de nagyot sóhajtok és nézd meg, hát
nem bekapom, össze-vissza hánynék,
futnék, de sehova, nem megyek, fel-
állok és reszketek, hagytam, hogy
megrontsanak és újra panaszkodjak.
beszarok és bepisilek, öreg-ujjak
mozognak, leakaszt valami szent a
szegről, nézd azt a fát, nézd jól meg,
addig, amíg hasonlíthatatlanul más
nem lesz a többinél – Flaubert, ess
bele a hibádba, figyeljen rád, akinek
kell a szép, meg valaki. énekelek,
kecske vibratot hallasz, füledbe ki-
áltok, emlékszem szavaidra, akár
egy ima, hazug. vágy áll ott, hol
most test remeg, hála a seggnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-29 00:22:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-29 00:22:51
