Űr-demencia
álmodtam egy teret egy végtelenet:
akárki fantáziája látja,
nekifeszül a képzelet hártya
fújja fel, hogy tele-fekete telet
fessen meg sok üres gondolatkeret
be-zárva az élet metrikája,
ezer semmibemeredő lándzsa,
embercsontfaragvány szúrós ketrecet
hajt nyakába, porsíneket veret -
csillagvonat robog rajt'-a-ki-csörtet -
sors fog(ly)a ritkán tör emberbőrbe
öltve irha alá bújva-meg-remeg
örök-szükség őrök tőre, pereg
a homok, feni a kést nőből nőbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-04 11:23:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-04 11:23:25