Kozmosz (részlet)

Mint sok elődöm, fix pontot kerestem,
s a végeredmény, íme, látható:
hogy nem vonzhatta többé antitestem,
hát ellökött a pörgő sárgolyó.
Lent sárban kúsztam, itt fönt szállni jó;
repülni, szállni, úszni szárnyszegetten -
a nukleáris hajtórendszerekben
jól működik a láncreakció.

Hát nekivágok vaktában az Űrnek;
nem érzem rég a metsző hideget,
melyet a tárgyak kő-közönnyel tűrnek,
de el nem bírnák érző idegek.
Szép szavaimból dogmás ige lett,
forrongó vérem jégpatakká hűlt meg,
szféra-zenészek rekviemre gyűlnek,
kozmikus kottám némán didereg.

Jéggé fagyott a karmesteri pálca,
széthullt a dallam, megtört az ütem,
a nyűtt vonóknak megdermedt a tánca,
hangot nem ad a csorbult hárfa sem.
A repedt csellók hangréseiben
a melódiát ízelt pókláb játssza,
s mint uralkodót víditó pojáca,
táncol a foglya, percet sem pihen.

Hát barátkozom lassanként a csönddel.
Erős titok köt, s én nem tépem el;
rád gondolok csak, s belső mosoly önt el,
felhőtlen fénybe, föld fölé emel.
Melengető a sárgás égi jel,
s mert vaksötétben metsző fényözön kell,
új Napra várok, mely más égövön kel,
s szakíthatok a sápadt régivel.

Az Idő csorbul, meggörbül a Tér,
s a csillagász, ki szorgosan keres még,
meglát egy pontot, műszere kitér,
rögzítve helyzet, tömeg, végsebesség.
S ha van planéta, hol még megnyugodnék,
bolygó, hol landol, s tán haza is ér
bolygó hollandid, átkodtól kísért,
az Te lehetsz - vagy nálad is ki jobb még…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ujjgyakorlatok (Miskolc, 2009.)
Kiadó: Z-Press
Feltöltés ideje: 2011-10-13 23:17:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-14 12:10:27