Egyedül

Ült a diófa alatt a homokozóban. Élénk szemmel játszott órák óta.
          Ült a diófa alatt a kempingszékben. Lecsukta a szemét. Susogott a szél valahol, a gyerekkorban.
        
Várat épített várárokkal, falevélből zászlót készített.
          Házat épített, kis tavat. A faleveleket ősszel kupacokba gyűjtötte. Halomba az éveket, álmokat, volnaszerelmeket.

Beleszippantott a levegőbe, palacsinta illatot érzett.
          Beleszippantott a levegőbe, sütemény illatot érzett.

Egy lóbogár mászott a homokozó peremén, kis ásójával kettészelte. A nap sárga szoknyáját épp levette.
          Egy keresztes pók mászott a lehajló ágról a karjára. Lelökte. Ásóval várt az este.

Homokozó készletét összeszedte, büszke arccal felállt, kezét nyújtotta.
          A karfára támaszkodva felállt, kezét nyújtotta. De a levegő volt, langyos és ártatlan.
    






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-21 19:23:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-21 19:36:46