A csönd
A csönd cseppen fülembe,
lassuló ütemben lüktet
a nyár,
apró kortyokban issza,
az erdő
szelíden titkos hangjait
az este,
erre már senkim sem
jár.
A fű szerényen simul lábam
alatt,
csintalan csiklandozza talpam,
itt százszorszép nyújtotta
finom ívű nyakát
hajdan,
hajamba hervadó szirom
ragad.
Falevélből szőtt köntösbe
öltözött gesztenyefám,
fáradtan vállamnak
dől,
kiváncsi ujjam ismerős
vastag kérgét
tapintja, mit fényesre
koptatott
az idő.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-24 07:36:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-24 07:36:58
