Karácsony reggele

Most már nyakunkon az ünnep, a hópelyhek is nálunk ülnek.
ott díszelegnek a terítéken, amit eléd teszek szépen.
Köröttünk gyertyaláng lobog ,s az angyalok boldogok
Szeretet gyúl a szívekben, legalább egyszer az évben
s mindenki megbékélhet, ha az asztalunkhoz téved.
Meghívlak ülj le közénk, pihenj meg nálunk,
talán eljön a perc is amit oly rég óta vártunk.
Vártuk, hogy egymásra találjunk,
vártuk, hogy kinyíljon a zár,
vártuk, hogy a szívünkből eltűnjön a homály.
Ködbe vész a gondolat, de oszlik tán,
s a világosság újra eljön már.
Hamar itt lesz a reggel, s gyermeki kedvvel a nap is velünk kel.
A csomagok már nem titkosak, s vidáman ott ácsorognak.
A fa is csak arra vár, hogy díszei végre már
a helyükre kerüljenek s örüljenek a gyerekek.
Oda várnálak Téged is, megölelnélek százszor is,
de messze élsz ,s talán másé a szíved
így én hiába kérlek ,szeress ha tudsz,
legyek ünneped éke, szívedben a béke és a társ jelképe.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.