Fehér karácsony

Olyan elhagyatott utcákat sosem láttam.
Éjjel egy órakor porcelánból van a hó...
és úgy csillog a lámpafénynél,
mint angyalok meztelen talpa alatt a tejszínhabfelhők.
Anyu szorította a kezemet, néhány ablakban pislogtak az égők.
Azt mondta, ne bámészkodj, erre most nincs idő, aludnod kell.
Tényleg nem volt, alig tudtam vele lépést tartani,
de szerettem volna megkóstolni a havat,
mert ilyen fehérnek még sosem láttam.

*
Éjfél körül mellém bújt, átjött a másik szobából.
Tudtam, hogy aputól menekül, én is szoktam a bátyám elől hozzá,
ha bántani akar. Mellettem biztonságban érzi magát.
Hirtelen felült, pedig tudta, attól felébredek.
Apu ott állt az ágy mellett, megtalálta, de csak hallgatott.
Anyu türelmesen beszélt vele, ahogy velem szokott,
amikor boltba küld és nem akarja, hogy elfelejtsek valamit.
Végül apu elmosolyogta magát, visszament a nagyszobába,
anyu pedig eldugta azt a kést amit elkért tőle
és az összes többit a könyvespolc alá.
Maradhattunk volna, de nem akartunk.
Átmentünk inkább anyu nővéréhez, mert nekünk nem jutott fenyőfa,
nekik meg már egy héttel azelőtt ott állt az erkélyen,
de arra nem emlékszem, hogy hozott-e nekem valamit a Jézuska.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-10 23:38:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-10 23:38:32