elvárás

elvárás

így ünnepek tájékán
már összefutnak szemem előtt szerelmeim
kitöltetlen lángok szabadulnak el
mit tehetek
most is kitöltetlen csekket
adok neked
megint arra gondolok
válaszként talán
kotta nélküli hangjegyekkel  telirajzolt
képmezőt kapok vissza
melyben létre térve
szabadon keresik hangjukat
s megtalálva
együtt csodálkozhatunk
hogyan válnak azonnal
köröttünk röpködő
csivittelő adventi gyertyalángokká

így ünnepek tájékán megmaradt
játékaim egyenlő eséllyel indulnak
velem birtokba venni a valóságot
mielőtt mondanivalóvá válnának
erőt vesznek rajtam
mert nagyon ragaszkodnak hozzám
az ünnepek miatt mert eljátszhatják szerepüket
amiért ezt a predesztinált világot teremtették oldásul
de soha nem szeretnék eljátszani azt a másik világot
amely miatt összefutnak szemem előtt ünnepeim

így ünnepek tájékán fontosabbakká válnak az idézetek
mint a rózsák bár egyik a másikon nem tud veszíteni
ezért egyik történetből a másik szereplőbe öltöznek
szabadon mert ilyenkor a változásoknak nincsenek őrei
hisz kétezer éve változás sincs
ebben az egy perben ilyenkor szokás becsületesen viselkedni
nem mert így kell így helyes vagy így jó
hanem azért hogy jövőre is viszontláthassuk
egymást megmaradó játékaimmal ha nem melegszenek
túlságosan össze szerelmeimmel és ünnepeimmel
és érvénytelenítik évről-évre kitöltetlen csekkeimet






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-11 18:51:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-11 18:51:50