Kígyó hitvesem

kinek tartozol elszámolással,
ha a lelked tiszta?
ha hitedben hitted
hogy a hűség szava
szent és sérthetetlen?

hogy a gondok megoldása
csak két ember vágya
a szeretet kevert álma
és nézed ahogy hazug egykor hitvesed
az erkölcs köntösében mutogatva
magát a világ előtt díszeleg,
hirtelen szerelmében eléri újra az eget,
verset írni nem tud ezért idézget
nevetsz..

ostoba férfiak vagyunk,
mert amit megtett érdekből velem
megteszi veled is ha időd lejár,
lelke után hullák sora évek óta már,
s mivel minden férfi szar,
egy állom romjain kapar
lerágott műkörmeivel
műmosollyal arcán
némi szeretet érdekért.

ostoba fajta az enyém,
szervek bűbájában vakuló ló,
törvényeket áthágó,
buta fajta.
nem véletlen hogy a világ ura
a mindent érdekből,
érzéketlen testét kínáló
törtető öreg házasokat istenítő
mitológiai hárpia.

a férfi szeme vak ha szeret.
a férfi ezért halálra ítéltetett,
ha ágyába hitveseként
úján gyűrűvel
befogad egy kígyó szörnyeteget.

haljanak hát a gyengék
köztük én is halomra,
mert ez a világ nem nekünk áll
mert ez a világ a becsület halotta,
mert ebben a világban babér jár ha hűtlen vagy
és méhed gyümölcse is viszi tovább az átkot,
embernek születni ide ilyen testből
csak a leendő gyermeket sajnálod.

hazug halott hitvesem verse
rohan végig a világon,
hogy mindenki lássa az állarcot
és ne lepődjön meg ha mögötte valami
rút elöregedett ragadozót lát ott.

aki engem kínozni tud az gonoszabb a sátánnál
mert nekem is kellet térdelnem egy oltárnál
ahol ő dörögte nekem dühöngve égbe
hogy zengtek a templom falai bele:
vigyázz mindig hű szolgám,
nálamnál is nagyobb erőt
dédelgetsz fogadva esküt a Másiknak,
hogy örökre hűen amíg a halál elválaszt
tépni hagyod lelked egy múltjában becstelen
vizuális hús vágynak.

majd a férfi aki ostoba,
átemelte naivan a szörnyet otthona küszöbén,
dolgozott és tűrte szeszélyeit
meghalva a szeretet jelén,
bégetett ha éhes volt,
lehajtotta fejét ha nem kapott enni,
mert nem volt közelbe gazdája
és hallgatta néma átka vágyait
soha országban is elérhetetlen álmait,
miközben szegény nem volt gonosz
csak azt nem ismerte tudta,
mi a világ létezésének tiszta nyitja!
szeretetet adj és kapsz.
kötődj hogy kötődjenek.
higgy hogy benned higgyenek.
akarj hogy akarjanak.
hálás legyél hálát érezzenek irántad
és soha ne engedd a kígyót
hogy körbe tekerje széles vállad.

egykor szeretett hűtlen hidegvérű
parazitám már más testén élősködik
szívja életének vérét
és lassan ostobán várja
következő áldozatának eljövetelét.

fajtám te ostoba!
mégis,
de szeretek ez lenni,
meg nem változtatnám lényem
soha.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-29 11:11:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-29 14:16:59