Ők a pénzevők

Számító törtetető emberek,
vadul űznek kergetnek.
Én vagyok a prédájuk,
az ebédjük a vacsorájuk.
Vad farkas falkák megszégyenülve nézik,
miként a kannibálok a húsomat tépik.
A vér és a pénz szaga nekik egy,
hogy ki az áldozat az egyre megy.
Ők, azok kik nem békülnek soha,
míg el nem nyeli őket számlájuk mocsara.
Lennék inkább nyúl a hajtásba,
mint ezek közül egynek is a pajtása.
De eljön majd az idő,
mikor állukon ősz szakáll nő.
Kezük már remegő,
és egyre közelebb a temető.
Rájuk szakad majd a bűneik súlya,
de jajgatásukat a szél messzire fújja.
Nyerészségük a múltba vész,
egész éltük dudva és penész.
Az ilyenektől jobb ha odébb állsz,
mert köztük emberségre csak magadban találsz.
Ha megtartod ezt, és nem vagy ostoba,
hozzád a sors nem lesz zord és mostoha.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-15 06:09:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-15 16:26:06