Szegények
Nem akarok aludni már,
csak álmodni múlttá válva.
Feladni magam portósan
valahová, hol nem várnak.
Megállni ablakod előtt,
szerelmesnek lenni vakon.
Megittasodott szavakat
hallgatni szomjas ajkadon
fénynyalábok ragyogásán
borostyán-hittel, mint a nap.
Bevésni kőszirt testedbe
forrón lázadó magamat.
Nincs menekvés, már vonz a mély,
zuhanok veled s elégek,
aprópénzre váltom újra
ezt a gazdag szegénységet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-15 10:17:21
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-15 10:17:21
