Pacsirtaszó

Nem rezzen az arc,
csak egy nikotin örömtől halovány mosoly,
ad emléket az évtizedeknek boldogságodról,
hegedűt tartasz a kezedben, mögötted elmosódott ablak,
szépiaként őrizlek egy öreg albumban,
a hangszer elveszett, csak a tok maradt belőled,
hangod nem tölti be többé az álmatlan estéket,
amikor néztük a plafon fadeszkáit és azt mondtad,
hogy eljátszod nekem a pacsirtát mikor felkelek,
csak lebegsz  itt fölöttem egy végtelennyi arasszal,
csend van , és a fehér ing is bevette az öreg szekrény szagát,
a fadeszkák ugyan azok s talán a pókháló sem öregedett,
de már nem hallok pacsirtaszót






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-09 19:33:11
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-09 19:33:11