Lezuhannak a madarak

Mikor az igazak hazudnak,
lezuhannak a madarak.
Nyílt címe lesz a rejtett zugnak,
megbicsaklik az akarat.

Csalódás lengi be a tájat,
bimbóból kifeslik a bánat,
keseredik a jó falat.

Mikor az aluvók riadnak,
értelmét veszti, ami volt.
Ki ennek hisz, ki pedig annak,
akinek fiadzik a bolt.

E honban azé rég a pálya,
aki flegmán a számlát állja,
a pénzből, mit tőled rabolt.

Mikor szabály a kézrátétel,
boldog szenvedő is akad.
Öntartásod nyílt lángon ég el,
tüzet oltani sem szabad.

A mutatók egekbe rúgnak,
szólíthatnak nagyságos úrnak,
csak épp nem érzed jól magad.

Mikor talán te vágysz magasba,
melleden fullasztó a bérc.
Megindulsz új vezényszavakra,
szíved markolja próba-félsz.

Akkor borul el az ép elme,
mikor úgy hiszed nincs értelme,
annak, hogy itt a Földön élsz.

Csoda, ha dalra kél a néma,
csoda, ha újra lát a vak.
Csoda, ha napfényt kapnak néha,
árnyékban didergő szavak.

De míg az igazak hazudnak,
nyílt címe lesz a rejtett zugnak,
s lezuhannak a madarak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Lezuhannak a madarak (Budapest, 2005)
Kiadó: Nyomdart Kiadó
Feltöltés ideje: 2012-03-23 21:39:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-23 21:39:40