Dvorcsák Gábor : DIES IRAE

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 40 perce
A fény nem publikus 1 órája
Bátai Tibor 1 órája
az univerzum szélén 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 órája
Jószándékú párbeszélgetés 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 20 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Dvorcsák Gábor
DIES IRAE

I.
Ragyogva tiszta tükrök

Tükrök ragyognak tisztán
s jó esetben üresen
vissza nem verve semmit
mi máskülönben nem
lenne csak valami
szégyentelen torz törött
kis hamis rész vért
fakasztó vagy épp vérező
darabka cserép mit a belső űr
a külsőbe örökül hagyott

Nem tükröznek vissza
mást már csak fagyot
Pongyolában csatan
golnak az órák szám
lapjuk csak pofon ami
ragyog mind számolatlan
s oly fáradt itt
már minden imázs
képtelen - minden tett
csakis absztrakt vernisszázs

Eliramlik a föld csendben
Beszél a fürge víz azt
mondja mindent itthagyok
Feledés a nappal s az az éj
kompilált sorokból
áll össze már csak a televény

miben már semmi
meg nem terem Hisz
üres mind mind a
csarnok Körbefogott
vázakból mennyi
lett itt az akarnok...

és szétszóródik máris a nép -
bármiféle nyilvánvaló
minta nélkül akárcsak
tintacseppek egy pohárnyi
vízben - vagy egy tó felszínén...

II.
Szóvándor sóvár mondatok

azonféle vándorlások mintájára
szóbéli áramlatok írásban keresztül
át nyelveken eszmék közt kígyózva
terjed és hódít lódítva bár és mégha

szétszóródik épp úgy mint bármelyik nép
összevissza dobálva azok a szavak
szélviharban egy rahedli falevél
nyilvánvaló minta nélkül csak mint
pár cseppnyi tinta olajos víz színén

s a hangok a dallam - sirályszárnyak
csapkodva a hideg légben tömörré
válnak csöppeng róluk le a zsír
sarkokba gyűlve növesztve tüskét
sötétlőn futkározva a plafonon duplán

szétcsavart kettős spirál-suttogással ott
ahol sisteregve lobban ki minden kiáltás
ahogy rügybe fakad a tél dallá vál ó mily
ravasz hogy patakvíz-cipellőbe búva oson
s a fülekbe mint rovar hangya szellő

akarva-akaratlan is belemászik és ottragad
dobog a messze a távol benned mint a szív
behajtogatva horizontokból faragott
hószirmok közé s belőled is mindent kiszív

surrogva a vízen mintátlan oszolsz ma szét

III.
Évszakok

November, de lehetne március is. Avagy
nyár közepe - ahogy összevissza járnak a dolgok
mostanság olybá egy mind szinte ha már úgy
nézzük akár reggel akár délután s ez a
pár lépés az utcán amíg ki… - s hoppá!
az árnyékom úgy döntött meglép, kötött
sállal a nyakában, körbecsavarva, gallér mögé
tűrve karikába görnyedt köhögőrohamából
kiegyenesedvén zsebrevágott foltos balkézzel
ahol tavaly egy hűvös napon a tollból kifolyt
a tinta  s úgy összefolyik minden ahogy ott
táncolva  lépked - pocsolyák s téglák, fák
lombjai mind görcsös berekedt parókák
bólogató festékfoltként s egyre lesi az ember
merre járhat épp az ecset... Árnyékom velem tart,
hol követ, hol elém vág, úgy teszi lábát ahogyan
én s úgy érez - bár tudnia kell hogy ez nem igaz,
sőt, de mégsem kitaláció mert Amerikából
loptam, rámragadt akárcsak ő levakarhatatlanul s

mindenesetre mint egy vízcsepp oly arctalan,
felszalad oldalazva egy falon, minden lépéssel
egyre nagyobb s már vékonyabb mint egy gyertyaláng,
zseblámpafény, s imbolyog, rezeg, mint Vader kardja
míg elenyész – még egyet pördül a szélkakas
árnyékkézből esik, kizuhan a toll, majd

mint megannyi pók futnak szét vízen a szavak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-27 19:46:02
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-27 19:46:02


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus