- Keresztutam -

Életre ítéltek és én vállaimra vettem a létezést, de
elestem azzal. Még jó, hogy megpillantottam az én
drága s jó anyám. Segítségemre keltek. Tapasztalt
asszonyok nyújtották felém zsebkendőiket, de én
újra elbotlottam s szóltam; Ne sajnáljatok engem!
Majd ismét földre estem. Levetkeztettek. Jobban
fájt az, mint szegek marása, hát, belehaltam ebbe
a pucér világba. Aztán leírtak kínjaimról, emlékek
könyvébe tettek, de új életre hívtak, akik szerettek.


(Úgy támadok fel minden reggel, mint a szél - Húsvét idején.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-04 11:19:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-04 11:21:36