Nagymama (jav.)

Gyerekkoromban bütykös kezével egy zöld kalapot
nyújtott felénk. Abból húzhattunk csukott szemmel
édességet. A kalap talán nagyapáé lehetett, aki meghalt
a Don-kanyarnál, mielőtt a fia megszületett.
Nagymama szigorú volt. Ha nem tetszett a kimarkolt
édesség, nem engedett újat húzni.
A kávét cukor nélkül itta. Nem volt neki keserű,
mint ahogy az életre se panaszkodott soha.
A csernobili atomrobbanás után nem tudta
eladni a piacon a salátáit. Bosszúból mind megette.
A rendszerváltáskor visszakerült a háza egy cég
tulajdonába. Ki kellett költöznie. Ekkor szétosztotta
a holmiját. Az üres kalapot nekem adta.

Meghalt a nagymama. Nem verdes többé
mellében a rákmadár.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-13 09:20:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-13 09:21:27