láz

a gyulafehérvári székesegyház előtt
a tér feltúrva: régészek söprik össze
századok szétporló nyomait
derékig járunk a múltban
egy fényképezőgépét babráló
öreg zsidó felfigyel a magyar szóra
néhány botladozó mondat Trianonról
s a pecsét-foltos történelem tetemre hív
a pusztulás hunyora ad ölmeleget
és a lebontott emlékezet
vonatot fest az idő a táborba hurcolt zsidóknak is
és átlebben fölöttünk a meghamisított
múlt áporodott testszaga
a kövekben lakunk – gyüttmentként holt lelkek közt –
csöndjükből kiköszönnek az itt porladók
– úgy mentek el hogy itt maradtak:
újra kihordja őket az anyaföld –
este nehezen alszom el
saját rögeszméimet rendezgetem
Hunyadi kőszarkofágjának támaszkodva
hallgat bennem konokul az idegen
miközben megírhatatlanul alszik tovább
a falakba épített parkinson-kóros történelem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: HOLMI, 2012/1.
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2012-05-22 17:18:10
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-22 17:18:10