(Aphrodité hazudik)

1.
leszúrt seggű mólokon ragyog a nap.
kár, hogy most nem én járok kézen fogva
egy idegennel. te ejtőzöl, és azt hiszed,
hogy minden rendben van, pedig csak  
eljátszom; egy darab fapálcán a  jégkrém
édesebb.

2.
miért nem hagylak itt, ha már eldöntöttem,
nem szeretlek. miért ragaszkodom ahhoz,
hogy a megszületés mindennapos verítékét
letöröljem hátadról; rabszolgamód,
a szokott unalommal, a kezembe adott
törülközővel. mikor kijössz a habokból,
nem veszed észre én közben a tengernek
háttal fordulok, míg te idetartod a vállad,
arcod, olyan vagy mint egy kislány,
mosolyogsz, ahogy a távoli vitorlásokat
nézed.  

3.
aztán egyszer majd az x-edik
próbálkozás után, mikor még mindig
nem sikerül tőled megszabadulnom,
bár akkor már fél éve nem leszünk
együtt (te szakítasz velem), azt mesélem
majd holmi fröccsöntött Olümposzon,
egy-két ingyen sör elfogyasztása mellett,
hogy végül is milyen bátor voltam;
Héphaisztosz legendáját ismerve nem
akartam túlzottan szeretni. és míg a
többiek röhögnek magukon vagy rajtam,
a vécéhez érve eszembe jut, még ide is
gyáva voltam téged berángatni, pedig
istenem, félrészegen hányszor eszembe
jutott.

4.
ha úgy nézem te tényleg Aphrodité
vagy, én meg egy fél nyomorék kovács,
az a bizonyos Héphaisztosz, mert mikor
a napokban szembejössz velem az utcán
(nem veszel észre, távolra nem látsz jól,
és nincs rajtad a szemüveged)
nekem valahogy ösztönösen el kell bújni,
egy mellékutca árnyékos sarkán, egy
könyvesbolt kirakata előtt hosszú percekig
ugyanazt a könyvet kell bámulnom;
zavartan, kissé befelé fordulva, várva,
hogy elhaladj mellettem, és egy pillanatra
mintha a tenger szagát érezném,  
pedig csak elkezdek izzadni.  









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-25 09:51:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-25 09:51:34