Tévedés
Új ruhát ölt a múlt?
Nem! Tévedsz!
A múlttal engem
az életből kiégetsz!
Elveszed tőlem a levegőt,
a múlt halott!
Én a jelenben élek,
mert itt boldog vagyok.
A jövő sem kell hirtelen,
engem nem kell külön szítanod,
lebegek-lobogok, akár a láng,
most is izzásban olvadok.
Ha lehull egy levél a fáról,
ragaszd csak vissza
– silány másolat,
ki a múltban él folyton,
sorsa örök kárhozat.
Így hát a múlt – tudd:
csupán ruhátlan pőre,
ki meztelenül sétál
kint a temetőbe’.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Antológia (, 2007)
Kiadó: Lirikusok (L.I.M.)
Feltöltés ideje: 2012-06-12 18:55:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-12 18:55:38
