Gönceim
Vágyat faragok
forgács nélkül
korhadt törzsemből
s lombja-zöldjét
ami hajt még
meghagyom ékül,
lássátok mind
élni akarok
tüzet álmodó gyújtogató
jégsziklányi
szavakba zártan
partjára kifordított
medertelen kiszáradt tó
hogy ami fáj magamból
kikiabáljam
Életem bérbe adták
nem ér egyetlen fabatkát
-a sors lett haszonélvező-
még ha dolgaim jól is alakulnak
régi énem mutatom újnak
tüzes szónokként öreg hordón
s letagadom hogy gönceim
kifordítva hordom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-07-02 11:05:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-23 16:22:32
