Lélek-morzsák

Delejes színekbe bújnak a Képek;
Igéz a Vörös, irigyel a Sárga.
Pemzlijét fátum-palettába mártja,
Lélek-morzsákat pacsmagol az Élet.

Fehér arcokba bújtatja a békét.
Ifjúsággal csiklandoz, mi Zsenge-zöld.
Méltóságos a régi, Fekete-föld
S ott, Kék már a háborítatlan mélység.

Rejtvényt, fel az égre, csillagfénybe sző
Gyenge, Ezüst sugárba rejti a jelt
Utazó vándornak, vajh' jó útra kelt.
- Oly gyanútlan a kalandba révedt fő! -

Hű rózsák árnyékába fest szerelmet,
Szíveket Szürke ólomröghöz kötve.
Rózsaszín álmot marasztva örökre,
Csalafinta felhők köré tekerget.

Képeket nézve kutatja mindenki
A pillanatot, mit a Sors most felfed;
Oly' múlékony részét képzi a percnek,
Az ember meg sem látja, ha megleli.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-09 13:24:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-09 13:24:47