A nagyjábólság őfelsége

Én kitörök, de a gát
Még tartja magát
Én kijártam magamnak
Te meg kiállhatatlan
Az én lelkiismeretem tiszta
A tied aligha
Mindig is ilyen lesz
Mégha meg is ilyedek

Dadogsz kánonba
Ahogy a homályos kép átdobva
Mint a jobbnak
A bal lábnyoma
Egy testtől van
Csak távolabb

A szem könnyes
Nem mattos
Mert azon kevésbé véstek
Karcot

Csak egy művész van aki elfogadtok
Mégha köze sincs a performanszhoz
Ami számít, az az entertainment
Mert a közönsége feledékeny

Itt lent bent vagy
Mert ami eltemet az körülvesz

nem súgdos
ki bújdos
Nem bömböl
ki előtör
Szökdelve
öklendez
De ha állna
csak hányna

Nincs igazság mert fél
A féligazság remeg nem remél

az anyaország egyre fogy
az alakod már egyre jobb

A sötétségben
Elindult a közléskényszer

Akik bólogatnak
Azoknak mosolya nagy
Akik kiáltoznak
Senkinek se hiányoznak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-11 08:02:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-11 08:02:06