- töréspontok -


I.


Ez a nap csak vánszorog, semmi élet benne.
Örülnék, ha sorsom végre újra felfedezne.
Nyikorog az ajtó, csendemet zavarva
gondolatok raktárában jajt pakol a bajra.

Nyárs a kín, én hús vagyok,
könny csöpög belőlem -
lassan körbefordulok,
majd elhalok a tűzben.


II.

Gyönyörű a világ, hiszen csak én csúfultam el -
A vizek ugyanúgy szaladnak át az apró köveken.
Valóság lett az álmom, aztán a valóságom álom
s, hogy mit hozhat a jövőm, holnap kitalálom.


III.


Fáradt vagyok, ma egészen rest a szóra, ki-
áztatnám magam egy kádnyi gyógyillúzióba.
Elfeküdnék benne, mint medrükben a vizek s
nem nyugtáznám többé; magamba se hiszek.


IV.


Már csak hártyám volt, hajszálnyi fényem,
hogy, amit a bőr gátolna, az is közel érjen,
de amikor először súgtam magamnak;
Ő a másik felem. Elidőzött múltamon
- az ellenségemen.


V.


Leckére lecke, tanra tan. Nehéz
visszaadni magamnak magam.


VI.


Csábított az ördög, azt súgta, hogy legjobb egyedül. Hitemnek
ezzel ellenszegült. Nem mondta senki, hogy fényes lesz az út, de
csak az láthat engem árnynak, aki hozzám árnyként viszonyul.


VII.


Hát, mégsem adom el az álmom, sokat adtam érte,
hinnem kell, hogy valaki majd azt mondja; Megérte.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-23 12:59:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-07-23 12:59:49