Találkozás a Télapóval ( 2 )

Megyek majd a havas, kanyargós utcán.
Fáradtan ráncolom a homlokom.
A kapuban állsz, kezedben gőzölgő forralt bor,
lábad körül macskasál, test melegen.
Így vársz engem moccanatlan.

Ülünk egy padon, nem mondunk semmi fontosat,
a macskádat szidod , hogy pákosztos és szemtelen,
és én szép szavakra – szépen gondolok.
Lábamra puha takarót tekersz. Köd van, temető.
Meleget főzök neked. Némán esszük, félmosollyal.

Fogy a forralt bor, esik a hó szakadatlan.
Könyvekkel zsúfolt szobában alszom, fejem alatt
az Isten . Simogatod a hátamat,
és hogy félek, nem kell mondani.

Nálad béke van. Pattog a tűzben a tél.
Később, amíg én rólad álmodom,
a konyhában, mosogatás közben írod meg
első és utolsó, hozzám szóló versedet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-03 19:56:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-14 09:11:47