Diófamagány

Anyám nem földi hírt ad,
saját misét celebrál,
s mint bolygó éhét csillag,
úgy csillapítja egy tál.

Akárha dacból volna,
úgy gyűlöli, ha téved,
lassan kihull a tolla,
de röptetik az évek.

Kisírta már a könnyét,
de gyűrt ereje rávall,
s mert napról-napra gyöngébb,
hát bajlódik magával.

Anyám egy vén diófa,
úgy hajt ki évről-évre,
hogy termését is óvja,
s az eget is elérje.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-06 09:00:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-06 09:00:15