kör bezárva vagy új spirál nyitva

fent a tetőn
a lélek anatómiájából
a törzsi szokásokat
olvasom

ma van a nap

felismerem
este fél nyolc körül

apa épp végzett
a Kuckókkal
elmondom mi a terv
nem kérdezi meg
hülye vagy lányom
ezt értékelem
összeszedünk mindent
ami kell
a fehér porcelánról
csavarhúzóval lefeszegeti
az odaragasztott
pvc darabkát
ronggyal van betömve a luk
szóval szét kell verni
kalapáccsal
akkor menjünk
vizet viszek
stresszhelyzetben
a test kiszárad
épp lemegy a nap
fent állunk a tetőn
nem tudom ki veri szét
talán apa vagy én
még lent a lakásban
vagy odafent
erre sem emlékszem
pontosan
kibontjuk a rongyot
ott vannak
hamu csontdarabkák
valahol olvastam
hogyan őrlik finomra
és azt írták
néha más állatoké is
belekeveredik
leszarom
csak remélem
Te vagy az
egy nejlonzacskóba
szórom bele
nem akarom megvágni magam
apa addig szappanbuborékokat fúj
(ahogy kértem)
amikor belenyúlok
még nem bőgök
odaállok a rozsdás korláthoz
nem akarok a csontjaidra gondolni
szórni kezdem
buborékok szállnak mindenfelé
hopp apa leejtette a fújókát
(pillanatra röhögés)
folytatom
rátapad a hamu a tenyeremre
később éjjel fogmosáskor látom
mindkét karomat belepte
a finom por
lemostam a párizsból
kapott-hozott lila kockaszappannal
a maradékot kirázom a zacskóból
aztán leülök a cicás-kutyás pokrócra
amit még a balatoni házból
szerintem még benne van a szőröd
még nem tudok bőgni
vagy igen
kezembe fogom a kalapácsot
ütöm a maradékokat
szilánkosra törik
fingom sincs mennyibe került
az urna
a barátaim is beszálltak
sokan szerettek Téged
feljön az a …. szomszéd
tudod akik londonból költöztek
haza még három éve
hogy tudnia kell mi történik
mert hát zajt hallott
a fafödém és akármi
hát persze
csak kínlódok nézek rá
azt mondom hogy mindjárt vége
(vagy valami ilyesmi)
szerencsére lemegy
kiafaszomat érdekli mit csinálok
este nyolckor
mikor éjszakánként
a kisbaba ordított
a két manó verte a falat
reggel fél hatkor
hányszor mentem át

szóval nem kalapálok tovább
inkább megrendezem
a lány sír az apja karjaiban
és megmondja neki a szöveget
amit ismételgetni kell
hogy megnyugodjon
rögtönzött zárómondat
apa szájából
nézd csak az ott egy ufó
látod
(röhögés megint
hát hogyan lehet megőrizni
így a jelenet drámaiságát)

most már nem kell tovább
kóborolnod az éjszakában
láttalak repülni
leszállni bokrok közé

futok éjszakánként
a Margitszigeten
mert a múltat
magam mögött kell hagyni
hogy itt legyek

vagyok kandúrka
vagyok
cicus vagyok

p.s.
apa posztja az arckönyvben
most már szabad vagy
jó cicus voltál






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-21 02:56:17
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-21 02:56:17