Illateledel

Karjaidat látom hogy miért nyílik ölelésre
Valahol látni a kéjt még hasztalan érzed
Vallj arról mi képez benned köteléket
Holtak váltanak síkot bátran ezen a téren

Ünnepi díszben készülsz a vad halotti torra
Az elhunyt kedvenc étkét a moslékot tálalják fel
Mindenkinek arcára könny ül ki és folyik az orra
A legnagyobb fasznak a pisztolyt most tárazzák be

Levelek suttognak fáknak arról hogy konfetti eső
Ragad kiöltött nyelvre mint mise után az ostya
Összedugják fejüket volt e köztük színlelő
Nem vettek észre semmit mert túl mélyre hajoltak

Jól áll nekik az élet ezt hitetik el magukkal
Nem vesznek tudomást az élet menetéről
Sokuknak ez az ötödik hattyúdal
Aki azzal van aki ővele az elenyésző

Megágyaz nekünk a lét a hajléktalan kuckó
Pont úgy hívják aki őt megágyazza
A legmesszemenőbbekig elmegy aki fullos
A legszebb vitát berekeszti mert tárgytalan

Van hogy a jó igaz és a rossz seb is gyógyul
Had ne kelljen belemennem álszent filozofálgatásba
Kánonba zengi a visszhang mert messzi a kórus
A bonyolult ezentúl a profánt gyalázza

Tetszeni kell az égben sebeit nyaldosó madárnak
Nem neki nekünk hanem nekünk neki végre
Nincsen pihenő felhő ami nappár(n)a
Hova lepottyan hinnénk hangya fészek

Betetőzi a kincseit újra a jó
Eszterláncfű bilincsbe verte a kies réten
Teljesen éber kinek fontos az útravaló
Nem kockáztat hiányt ha kiderül az a szégyen








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-27 00:20:03
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-27 00:31:55