Te és Én


Szívem húrjain,a boldogság kelt kósza dallamot,
lelkedhez röpíti egy érzés,csendben hallgatod,
kezem-kezedben pihen,szívem-szíveddel dobban,
szeretlek kedvesem, egyre egyre jobban.
Többet éltem veled, mint egykor nélküled,
teljessé tetted léteddel, zsenge életemet,
úgy szerettél engem, mint még soha senki,
éreztem, hogy jó, igen jó , veled lenni.
Szerettél, ahogy hold szereti,  a fénylő csillagot,
ahogy az azúrkék ég, a tündöklő napot,
mint esőnek éltető erejét, a hervadó vadvirág,
ahogy az égboltot szereti, a hatalmas nagy világ,
mint hűvös szél leheletét, a forró délután,
s tudom, hogy most is így szeretsz-ennyi év után.
Életed-életem, sorsom a te sorsod,
tüzes vágyaim, a te vágyaddal oltod,
szívem-szívedben, szíved az enyémben,
hűséges társam vagy, boldog életemben,
Ha te az éj vagy, én bíbor hajnalod,
ha hold leszel, én fénylő csillagod.
Tajték lennék, ha te tengernek hulláma vagy,
szívem szeret örök szerelemmel,és soha el nem hagy.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-27 22:10:30
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-27 22:10:30