Hínáranyám

Ó, általam mélyen gyűlölt anyám,
miért nézed fertőből a tó tükrét, mondd?
Húzzuk le egymást inkább szótlanul,
találjunk édes gyermeklábakat,
kapálózva elhunytakat
az iszapban fekve, anyám!

Csend, fiam! A széllel beszélek épp,
a halált hívja,
ki valamire készül.
Sírva-nyöszörögve Istent emleget!

Menjünk anyám inkább ártani!
A szél bolond! Tegnap valami pénzt szidott,
aljas gyilkost ordított szüntelen
és paráznán verte a vizet.
Akartam őt,
de nem megfogható.

Volt ki nem bánva vétkeit, önként ölelő karomba jött,
s nem félte önmagát elveszíteni.

Röhögve kérlek, légy gonosz Mamám!
Hínárszív nincs, halálszellemek
nem üvöltenek. Ez itt a Való Világ.

Könyörgöm vigyázz!
Látod, a napkorong figyel.
Indáid elszáradnak fényében, fiam.

Miért a kín anyám?

Mert élsz, egyfiam, s ez hínáraggyal föl nem fogható.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-08 09:37:47
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-08 09:42:16