Új október

„növeli, ki elfödi a bajt”
              /Illyés Gyula/

Mit hazudtok még el
A tegnapokról, a mának?
Milyen jól elárultok
Múltat és jövendőt,
Hataloméhes
Tegnapi kufárok!
Milyen jó,
Hogy az ünnep ürügyén
Ennyien elétek mennek
Szó-moslékotok enni,
Akol körben,
Lerágott csontokkal
Eltelve, boldogan.

Mégsem engedem,
Mert nem tehetem,
Hogy elvegyék tőlem
Forradalmunk
Tiszta pátoszát!
A haza – én magam,
A haza - te magad,
A haza – mi magunk,
Bár ellenünk ítél
Minden látszatunk,
Együtt,
Nem vagyunk magunk.

Akkor, az elején,
Októberben,
Gyönyörű menetben,
Százezres arcon
Napok tündököltek.
Azután  Ötvenhat
Kevesek ügye volt,
Kik haltak utána
A barikádokon,
S lett azóta,
Mindazoké,
Akik felemelt fejjel
Mennek elé,
Arccal az igazság
Napja felé.



Jelenleg,
Az emléktelenek
Sima keselyűi
Repdesnek feletted.
Ne engedd,  
Ne tűrd el te sem,
Sohasem, hogy
E túlpörgetett,
Békés, elhitető,
Hazug évtizedek,
Elgáncsolják
Érzékenységedet,  
Hitet őrző
Emlékezetedet!

Mert miénk
Lehet ismét az út,
Remény, a jövendő,
S nem szenvedsz
Te sem
Szeretetlen, mert
A haza – én magam,
A haza – te magad,
A haza – mi magunk,
Bár ellenünk ítél
Minden látszatunk,
Együtt,
Nem vagyunk magunk.

2012-10-24.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-25 12:03:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-25 12:03:48