VALAMI BÁJ

Apám végül rendelkezik. Nincsenek nagy
igényei: temessem el Budapesten, vagy
ha van rá lehetőség, Marosvásárhelyen.[1]
Persze, ezt csak félve mondja, neki nincsen,
s nyilván tudja, nekem sincsen pénzem.
Pénz nélkül az ember könnyen vágytalan,
dögöljön meg kétszer, kinek két hazája van.

Anyám nem tudom, hol feküdne. Csak sejtem,
hogy majd Fogarason,[2] a református temetőben,
ott nyugszik már az apja is, ki körorvos volt
ötvenhat évig Olthévízen.[3] De anyámnak
itthon lánya van, ha érted, mit értek itthonon;
hát dögöljön meg kétszer, kinek két hazája van.

Én szívem szerint még élnék egy keveset; a halálra
olykor nem gondolok, így életem ekképp is tárgytalan.
Ha döntenem kellene, esetleg Szegeden, bizonyára,
mert veled itt, s mert Szegednek valami bája van;
de dögöljön meg kétszer, kinek két hazája van.

És engedd meg most, hogy hozzád is beszéljek,
ki olvasod ezt itt, kis szivikém. Mert soha nem lesz
elég pénzem, majd megyünk, a lábunk amerre visz;
s mert két hazád van, kétszer dögölj, édesem, te is.




1 Târgu Mureş
2 Făgăraş
3 Hoghiz





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-03 22:25:17
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-03 22:25:17