Ballada a kamaszlánykáról

(szelídített verzió)

Nem döntötte el a természet szobrásza –
stabil már a váz, de képlékeny a test –,
hogy a két kis dudort mivé is formázza:
mintázzon almát, vagy körtét, méretest.
Élnék még pár évet, biztos megkeresném,
a rút kiskacsából milyen hattyú lett.
Bámulásnál többről szó még nem lehet,
hisz még csak leánytoll pelyhedzik a testén.

Nem követ tanácsot, minden ellen lázad,
vélt vagy valós bántást nem hagy szótlanul.
Haragpír festi a bűbájos orcákat,
elég egy tiltás és tigrissé vadul.
Forró ábrándokkal színesítem estém,
szégyenteljes vágyam alig uralom.
Tilt tőle jó erkölcs, törvény, hatalom,
hisz még csak leánytoll pelyhedzik a testén.

Hol büszkén arat, hol elfogja a kétség,
titokban szemléli saját bájait.
Fiúnak, leánynak vágyja érintését,
s ha már nagy a szükség, néha besegít.
Kedden sátánista, szerdán őskeresztény;
partnert is, Istent is bódultan keres.
Minden választása ideiglenes,
hisz még csak leánytoll pelyhedzik a testén.

Ajánlás:

Herceg, te is ámulj: megkapó a festmény,
ám legyen elég most két dimenzió.
Szívekbe igen, de ágyba nem való,
hisz még csak leánytoll pelyhedzik a testén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-24 15:10:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-24 15:10:40