Félálomban

A régi reluxák össze-vissza kopásain
a reggel csipás opáljain
szemem táskás gödrében
néhány megtört fénynyaláb fölébreszt.
Tudom ki vagyok, tudom mit kéne tennem
az én összeáll részletekben
korán van még, igencsak
hőzöng bennem egy soktorkú siserehad.
Lehet vannak még perceim vagy egy órám
az idő kuszálódik, érezhető fojtás
hol vagyok, elköltöztem, az idegen falak
képzelt freskói, istenképek kimetszett alakban.
Valakihez már megint beszélek
mobilom órája türelmetlen szeretőként ébreszt
visszadőlök párnás odvamba
tíz perecem (könnyű időhúzás) még maradt.
Utazótáskákban a cuccaim soka
mintha szállodában lennék, ki sem pakoltam
tenni kéne, mit és hogyan, a fonal
amit elképzeltem körbehálóz, Ariadné hol vagy?
Mi lenne ha visszaaludnék
számolok bárányok nélkül, magamtól visszafelé
borulna a nap, nincsenek támpontok
még nem teheted meg; rád szólok.

Jó lenne visszaaludni, a szél hármas sípszaváig
és amit lehetne utána kitalálni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-02 21:34:25
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-03 19:43:49