Mimóza álpróza...

Én mindig is a kecsketejes rumpuncsra esküdtem...
Barátom a mimóza Leander, kinek bőre petyhüdten
aszott, mint cserzett bőregérnek,
azt mondja erre:?”én nem komálom”
Ám én már ezt sem csodálom...
Bizony néha megérdemelne egy-két lángost, taslit,
vagy kötne legalább ...tudod hová-masnit,
hasznosíthatná  tudását s  nem, mint ficsúr tenné a szépet
pöffeszkedve, mint egy sápkóros láma,
kinek ha reccsen az asztal, már az is lárma,
vagy hagyjuk a francba a gurmandra az egészet…
Úgy vigyorog, mint egy ripacs bohóc!
Ám rendbe teszi majd az anyós,
ha szólok az érdekében pár jó szót...
Hogy becézte őt:"vén banya"?
Ettől biztosan felforr a nyanya  agya...
Zabálhat akkor vékányi zabkását,
áldani fogja majd az  ördög földre szakadt mását...
Imába foglalja a szeretett asszony nevét
és vágyja, hogy legyen mindig setét,
hogy törné el inkább mindkét kezét…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-15 10:38:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-15 10:38:45