A nagy végítélet

van valami a levegőben
egy öregasszony halott galambokat gereblyézik
az udvaron
szárítókötélre akasztott tűzcsóvák
a készülő apokalipszis legbiztosabb jele
a szomszéd tornácon kitömött isteneket bálványoznak
szurkot csavarnak ki a bibliából
ámulnak-bámulnak
tátott szájukba beköltöznek a denevérek
odabenn töviságból hajtogatott vállfákkal
telipakolt szekrény sikoltozik

és jön máris a négy lovas
elöl vágtat fehér paripán a kinevetett próféta
papírról felfeszített sorait íjazza
az emberek szívébe
szájában kigyulladt toll ami egyenes vonalat húz
a légbe
remek szárítókötél ez amire pucér angyalkák
csipeszelik a bűnösöket
a szájukból kivett arany fogsorokkal

mögötte vörös paripa fújtat
lábai nincsenek lánctalpakon gurul
szemei kipeckelt gránátok
a hátán meztelen kisfiú
játékpisztolyt forgat kövér ujjai
körül
bumm bumm! - mondja
és kihajtanak a tűzrózsák

hátrébb girhes vénasszony rajta
egy csúzlis kövér fickó baktat zsírosakat fingik
miközben az asszony földre potyogtatja
sárgult fogait
a fickó néha lehajol a csúzliba tesz egy-két
fogat és lődözi az emberek nyakába
valami rohadt darázs megcsípett! - mondja egy vak fickó
azzal megkordul a gyomra és megeszi vezető kutyáját

leghátul baktat a legrohadtabb
egy felvágott hasú paripa amiből megállás
nélkül potyognak a belek
férfiak nők és gyermekek érkeznek
elrágják a zsigereket mindenkinek jut
egy jó két méteres darab
majd elbaktatnak vele hogy felkössék maguk
a paripa lovasa egy keselyűcsontváz
karmai közt poroló
azzal üti az akasztottakat
a testből kiszált bűnök viharfelhőkké csomósodnak az égen

megindul a sáskaeső
miközben füzetszárnyú
angyalok egymás hátát lapozgatják oly vehemensen
hogy szakadnak a lapok s a fecnikből próbálják
rekonstruálni a szöveget
daluk így szól:
"halálos sebek imádák a fenevadat
hét feje és tíz füle vala
párducz a tengerből hatalmassága sátor
az oroszlánok bélyege a bárány hadakozik
a sárkánnyal
káromlás a korona
és cselekedjék hatalom
szarvain tíz az ő szája
halálos sebe szám
halálos sebe szarva korona
a korona sebek!
tüzet adaték néki
halálos a hatalom szarvain tíz néki imádják sebek
imádják őt
hatszázhatvanhat"

a 6alom 6lövetűje 6ástalanul
fityeg lába között
a koronák medvecsapdaként csapódnak
a királyok homlokán
bennszülött törzsfőnökökre dőlnek
ősi istenek kőszobrai
máshol egy fingásra politikai szél kezd fújni
és szavazócédulákra hámozza az elnököket
fecnikként suhannak
az iratmegsemmisítő felé

egy öregasszony
a köd fehér lepedőjéből mossa a vért
ajkáról tócsákba csöpög
a hozsanna
odébb pucér fiú a négy
kikötött paripákat csutakolja
forró szurokkal
a kocsmában a lovasok eközben egy pohár
whiskey-vel koccintanak
erre az indigópapír végítéletre
amelynek a múlt próféciái támaszkodnak
feketére maszatolva a jövőt

vannak
akik istent próbálják engesztelni
(valaki felveti hogyha klónoznák több példányban Krisztust
többször is feláldozhatnák és sokszorosan bocsánatot nyernének
az emberiség bűnei - persze a klónozás nem keresztényi dolog
emiatt rögtön meg is kövezik az ötletgazdát)
a bűnbánók
fehérre mossák a könyveket
televíziókat áldoznak a szenthegyen
vagy időutazásért imádkoznak
hogy még csecsemő korában fojthassák meg Darwint
végül beérik azzal hogy kínozni kezdenek
egy állatkertből szökött csimpánzt
a cél addig pofozni az ostoba majmot
amíg le nem tagadja a rokonsági kapcsolatot az emberrel
eközben
az evolucionisták előről kezdenének mindent
leborotválják a majmokat és a szőrükben
henteregnek hogy aztán felmásszanak a fára
és szarral dobálják egymást
a pucér makik megvilágosodnak a fa alatt
makogva lebegnek be a nirvanába

durr kicsapódik a pokol ajtaja
és előbújnak odvaikból a szörnyek
ördögfiúk maszturbálnak kénsavat lő farkuk
halott csecsemőket tologatnak egy sakktáblán
a pokol kakasfejű démonjai
kukorikú! - lecsípik az égről a napot
a szoborkrisztusokat nukleáris töltetekhez kötözik
amik gágogva angyal szárnyakon repülnek távoli országok felé
koporsóból kihajt az égő kanóc
lángszirmait tépkedik a gonosz szellemek
nem szeret nem szeret
varangyok ugrálnak egy elpusztult nemzet
sárba áztatott zászlaján
a lobogóra gyűlt döglegyekre vadászva
a lestoppolt villámoktól felforr a koponyákban
őrizgetett szurok
ördöghajcsárok dolgoztatják az élve megnyúzottakat
sóbányákban
máshol
a piranha-pénztárcák lerágják az ember ujjait
lézer sugarakat lő egy óriás imádkozósáska
szeme ahogy régi filmzenére buszokat tapos
a világ köldökébe dobott kavicsok
néhány lehullt meteorit lábat növeszt és üldözni kezdi
a makacs túlélőket

súgólyuk nő benne kopott bilin a próféta kuporog
kezében a végítélet forgatókönyvének lapjai
zsírkrétával készült gyerekrajzok egymásutánja
néha a bilibe nyúl és szaros ujjaival
kiegészíti a rajzokat

a lócsutakoló fiú a vödör szurokba
fojtotta magát
egy öregasszony is lefekvéshez készül
paplanként húzza magára a kiöblített ködöt
párnájában döglött galambok tolla
elalvás előtt még köszönetet rebeg istennek
amiért hagyott időt elfáradni

az űrben már expresszvonatok lebegnek
a kísértetek jegyeiket kutatják
a buddhistáknak van csak bérletük
az utasok
kinézve az ablakon még látják
ahogy megáll forogni a planéta
hatalmas repedés fut végig az oldalán
és egy madárfióka dugja elő belőle a fejét
éhesen csipog a fekete semmibe
várakozóan forgatja fejét





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-21 07:18:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-22 00:42:02